Nem, nem a kínai tornacipők, táskák, írószerek, kapucnis pulóverek, fülhallgatók, telefonok, power bankok ... jelenlétéről van szó, hanem a kínai TikTok és a dél-koreai kpop mindennapi jelenlétéről.

 Ez két olyan távol-keleti jelenség, amely a gyerekek jó részének meghatározza a napjait anélkül, hogy felnőtt környezetük felmérné, ismerné ezek hatását.

 A koreai popzene, a kpop csudálatos valami, Dél-Korea a tévésorozatokkal együtt tudatosan fejleszti, terjeszti ezeket, hiszen a világszerte jelenlévő rajongók körében mérhető módon növeli Korea és a a koreai ipari termékek iránti bizalmat, amely bizalom jól látható módon megjelenik a dél-koreai cégek mérlegeiben, az ország turisztikai statisztikáiban.

 A kpop előadói nagyon szép emberek, jó a frizurájuk, elegánsak, fiatalok; a kpop slágerek zenéje fülbemászó, a dalok szövegei egyszerűek, könnyen átélhetőek; az előadók mindig táncolnak is a videoklipeken, ezeket a koreográfiákat szeretik a a rajongók megtanulni, utánozni.

forrás: pixabay

 A zenékben, a szövegben – annak, aki érti - és a klipekben megjelenő felszabadult derű, finom vagy egyértelmű frivolitás vonzza a kamaszokat, olyan világba repíti őket, amely ideális számukra, amely feledteti velük a számukra sokszor távoli, érthetetlen valóságot.

 A gyerekek tehát látják a felszínt, a tökéletes megjelenésű embereket, a könnyed szórakozást, a bulis életet, de már csak kevesen jutnak el a kpop ismeretében olyan mélyre, hogy felismerjék a tökéletes megjelenések mögött szépészeti műtétek, fodrászok, kozmetikusok, tervezők, technikai szakemberek garmadája áll, akik megteremtik a valóságosnak eladott virtuális személyiségeket.

 A valóságban nem létező – nem úgy létező, amilyennek látszik – ideálokért rajonganak a kamaszok, beszédes az angol elnevezése is ezeknek a sztároknak: kpop idols – kpop bálványok, akik a koreai ipar növekedésének, a dél-koreai országimázs zseniális, könnyen fogyasztható, vonzó eszközei.

 Valószínűleg ez önmagában nem baj, ha gyerekeink tisztában vannak azzal, hogy a médiában megjelenő „valóság” csak látszat.

  A másik nagy jelenség a kínai tulajdonban álló közösségi oldal a TikTok; az Index cikkeiből könnyen követhető miként szárnyal egyre magasabbra ennek a közösségi oldalnak az ázsiója az adatkezelési botrány ellenére. Az oldal jellegzetessége, hogy 15 másodperces, legfeljebb egy perces videókban a felhasználók ismert zenékre tátognak, táncolnak – az imént emlegetett kpopos zenék is szépen jelen vannak – vagy más egyéb tartalmakat – öltözködés, sport, iskolai történetek, felnőttekkel (leginkább szülők és tanárok) kapcsolatos élményeiket osztják meg.

 A közösség telefonos applikáción keresztül érhető el, veszélye, hogy név nélkül, hamis személyazonossággal is lehet regisztrálni, a videókat kommentelni. Könnyen válhat zaklatás áldozatává bármely regisztrált felhasználó.

 A videókat feltöltő felhasználók számára nagyon fontos a megtekintések, a megosztások, a lájkok, kommentek száma, a kortárs kapcsolatokat mindenekelőtt érvényesnek tartó kamaszok könnyen elveszhetnek ebben a világban, a több százmillió felhasználó megszámlálhatatlan mennyiségű tartalmat tölt fel, órákig lehet a telefon képernyőjén pörgetni az egymáshoz hasonló tartalmakat ...

forrás: pixabay

Ha megkérdezünk bármilyen iskolatípusba járó 5-12. évfolyamos diákokat, megkérvén őket, hogy írják le napi tevékenységeiket, és azt is, hogy melyikkel mennyi időt töltenek, kiderül, hogy hétköznapjaik aktív tizennégy órájából (07:00 - 21:00 óráig) legalább nyolcat az iskola tölti ki.

 Ha ezután arra kérjük őket, hogy rangsorolják napi tevékenységeiket, azt fogjuk látni, hogy a legtöbb időt követelő tevékenység – iskola, tanulás – biztos, hogy legfeljebb a középmezőnyben végez, sokaknál jóval lejjebb.

 Mindennapi szülői és tanári tapasztalat, hogy az iskola – általában a felnőttek – világa mennyire távol áll a gyerekek világától, az iskolában ezt lelkes tanárok ikt-s módszerekkel, játékosítással, és megannyi pedagógiai, módszertani eszközzel és alkalmankénti ’zenés-táncos lézershow-val’ próbálják áthidalni.

 A mai magyarországi tanárok átlagéletkora 47-48 év, tehát az iskolában átlagban többgenerációnyi életkori különbségek, többgenerációnyi távolságban lévő értékrendszerek találkoznak, kellene, hogy találkozzanak, kellene, hogy kölcsönösen nyitottak legyenek egymásra.

Mi tanárok 45 percnyi figyelemre próbálják késztetni azokat a kamaszokat, akik tizenöt másodpercben teljes történeteket közölnek, teljes tartalmakat látnak; és 8-10 #-gel egy többnapos osztálykirándulást is összefoglalnak.

 Egy jó iskolát a szülők, a tanárok és a diákok hármas együttműködése alakít ki, ezért gondolom elemien fontosnak, hogy mi felnőttek ismerjük és értsük a világukat, nézzük meg mi van a TikTokon, hallgassunk kpopot, nézzük meg a Stranger Things és a Riverdale című sorozatokat, hogy ezáltal érzelmileg közelebb kerülve gyerekeinkhez, diákjainkhoz, jobb esélyt kapjunk saját értékeink átadásához.

 Saját bőrömön tapasztaltam meg: a napokban tettem egy stranger things-es megjegyzést az egyik osztályban, persze két-három perces zsezsgést idéztem elő vele, de rögtön ajánlották, hogy nézzem meg a Riverdale című sorozatot is. Mikor néhány nappal később megemlítettem, hogy már megnéztem az első részt, kedves mosolyokat kaptam; biztosan növekedett az osztályon belüli elfogadottságom, ez lehetőséget ad, hogy közelebb vihessem azt is, amit tanítok, közvetítek.